(Mikulásváró) Köpik

Semmi közük a Mikuláshoz vagy a várakozáshoz, csak éppen ebben a periódusban születtek. (Mikulás-levél amúgy megírva még augusztusban, kerülgettük 3 hónapig, aztán el is tűnt az ablakból valamikor november elején, és Andris lelke furamód rettenetesen nyugodt, semmi félsz benne, hogy a komiszságai miatt esetleg a vén puttonyos messze elkerüli majd az ő cipőit, úgyhogy bármekkora zőccséget is csinál, már meg sem pendítem a témát, úgyis csak haláli nyugalommal bámulna, mint egy kicsi zen-manó, és én röstellném meg magam...)
Szóval:

1. Ölelget.
- Mámá, nagyon szeretlek... (gondolkozik)... BELESZERETLEK!

2. Esti mese, A bűvös körhinta. A címdal után elhangzik az epizód címe, éspedig hogy valamelyik szereplő szerelmes.
- Andris, te tudod, hogy mi az hogy szerelmes?
(Zen-manó nyugalommal és magabiztossággal:)
- Persze. Azt jelenti, hogy a körhinta elromlott és meg kell szerelni.

3. (Kövezzetek meg,) nézzük az X-faktort. A gyergyói fiú épp lerikoltozza az eget az Aerosmith-nótában. Andris rámnéz:
- Jajj, mámá, ez nagyon szpuki...

Mangol

Andris angolul tanul az oviban. Otthon főzés mellé BIÁJENDZSIÓ-t énekel nekem. Kérdem tőle: How are you feeling today?
Válasz 1: "ÁJ EM HEPPI."
Válasz 2: "VERIGUD, MÁMÁ, VERIGUD..."

Andris-mese

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Andris jó fiú volt általában, mikor sikerült neki, de ahogy beköszöntött az ősz, egyre többször nem sikerült. Mámá meg Tátá kétségbeesve nézték, amint teli torokból azt kiabálja: "Nem akarom megenni a levest, csak tejbegrizit akarok!" vagy "Nem akarok bubizni, ugrálni akarok!" Mi több, sunyiságában odáig vetemedett, hogy megígérte, délután szundizni fog, ha... És Mámá és Tátá elhitték, hogy HA, és engedtek neki, amikor viszont arra került volna sor, hogy Andris betartsa, amit megígért, esze ágában sem volt, mi több, gonoszul hahotázni kezdett. "Becsapáááás!" Erre Tátá iszonyú mérges lett. Andris legféltettebb kincseire pillantott, a kiasutókra, akik szép sorjában álltak a nagyszoba (összes) polcán, és azt mondta: "Jól van, ha nem tartod be, amit megígértél, eltesszük az összes autódat!" Mámá elő is vett egy zacskót, és pakolászni kezdték a kisautókat, vonatokat.
És csodák csodája, Andris erre még jobban kiabált: "Tessék, itt a kicsi londoni busz is, tessék! Ezt is tedd bele! Meg a rendőrhelikoptert! És Villámmekkuint is tedd el, mert rossz vagyok!"
És dobigálta a kocsikat ő is piszkosul a szatyorba.
Tátá és Mámá tátott szájjal álltak, és azon kezdtek el gondolkozni, hogy makacs kölyküket hogy bírják ilyen szitukban jobb belátásra.
Azóta is gondolkoznak...

Halovén

Sikataka hepaj

Így nézünk ki a hazafelé vonatozás 6. órájában:

Hőbörög

Sunday evening drama. A dolog onnan indult, hogy ezelőtt 2 héttel feldobtam a hajmosás témáját, erre Andris kijelentette, nem tudunk hajat mosni, mert neki rettenetesen fáj a gyomra, és ezt úgy elő is adta, hogy a fejemben összehozva más tünetekkel kisütöttem, hogy a kölök biztos gilisztás. Aztán ahogy abbamaradt a hajmosás-téma, csudamód a hasfájás is abbamaradt. Na, mindenesetre múlt vasárnap megint megpendítettük a dolgot, Andris megint kezdte, hogy ittfájni a pocakja, aztán próbáltuk jobb belátásra bírni (legyen ügyes fiú, epres-kivis sampont teszünk rá, mmmdefinom, szép jószagú lesz a haja, nem költözik bele a gólya, ha megmossuk stb.), de nem igazán jött össze, úgyhogy összenéztünk Tátával és megfürösztöttük rendesen, tetőtől talpig, meg ő is minket rendesen locsogósra, olyan kiabálós pancsolást levágott. Mindesetre rég röhögtünk ennyit (mármint Tátá meg én, hehhe).

...

Kártyázik.
- Hol a királybácsi?! Valaki ellopta a feneségemet!

- Látod, ezért kell szót viselkedni!

- Miben kapirgáltál, hogy ilyen koszos a körmöd?
- Hát maszlagban...

Nosztalgia

Valamelyik nap újra felfedeztem, hogy ilyen pitypangfejű majom volt. Sokszor most is ilyen.
2008 szeptember.

Nyárutó

Azt számoltuk egy ideje (kb. július eleje óta), hogy mennyi van még hátra az ovikezdésig. Annyira, hogy valamelyik nap a vacsorára kent sonkás szendvicset szalvétába (!) kellett csomagoljam, gondolom azért, hogy legyen ovis-bontogatós fílingje. Ovi eljött, de még egy elemózsiás-bontogatóst játszottunk előtte vasárnap délután is, amikor Orsival kiruccantunk a zsibói botanikus kertbe. Megállt az eszünk, hogy milyen vagány, és mi még csak nem is tudtunk róla, úgyhogy ajánljuk mindenkinek, aki képes elsősorban a halacskákra, őzikékre és vadmalacokra fókuszálni, a Wesselényi-kastély elhanyagoltságára kevésbé.

Nyárikék köpikék

Bosszant.
Én: - Andris, nem akarok veszekedni!
Andris: -... de fogok...


- Andris, te szereted Lédidédit?
- Igen. Mert olyan ügyes kisfiú. Kibontotta a borsólevest.


Rázza a fenekét, lilul a feje.
- Andris, jön a kaka?
- Nem... Nem jön a kaka... Köszönöm, hogy szóltál, de nem jön...


Turkáljuk a zöldséglevest.
- Van benne murok?
- Van.
Nézi, piszkálja.
- És klarabel is?

(Sunny) Beach Boy

!

Nemhivatalosan pontot tettünk az idei ovisév végére. Hamubasült pogácsa megsüt, bőrönd megtöm, kölyökre rövidnadrág-kiskalap, azzal irány Somlyó! És akkor RESZKESSETEK
patakbadobigálható kövek,
mindenféle traktorok és biciklik,
dobszerkók,
Gombócok,
Nagylukrécok és Kicsilukrécok,
Nagymamák, Nagytaták, Dédimamák,
Papó-tütük,
tengerek és mindenféle pancsik,
csúszkák, mászkák,
görögdinnyék,
homokozólapátok és kisvedrek,
napolajak és
Tusványosok,
mert JÖVÜNK!!!

Pofázó

Hármat gyűjtöttem be a fejembe, pedig millióegy ilyen van.

1. Harmadszor szólok rá, hogy húzza fel a szandálját, mire ő:
- Én Andris vagyok és még soha nem hallottam rólad! - és primadonna-vonulás, ahogy a forgatókönyv előírja (természetesen nem a szandál irányába).

2. Kunyerálni próbálok tőle egy harapást a perecéből, na nem azért, mintha rettenetesen kívánnam, csak hogy edzzem Önzőmajmot arra, hogy adjon másnak is abból, ami az övé. Mert nem túl adakozó típus. Egy darabig mostam a kicsi szőke fejét az irígyember meséjével (ha már magától rákattant a lapozóra, valami konkrét hasznunk is származzon belőle, hehe), hogy ilyen meg olyan szemét dolog eldugni apád elől a sültcsirkét az asztal alá, és úgy tűnt, vette a lapot, míg a pereckunyerálásomra egyszercsak ez volt a reakció:
- Nem adok! Olyan vagyok, mint az irígy ember!
(S kész. S mindmegette.)

3. Kata: Tudod, milyen édibédi vagy?
Andris: Tudom... van fülem...

ÁMDE:
Mindennek ellenére tegnap gyereknapi ajándékként rollert kapott, amilyenre naaagyonrég vágyott, szürke-kéket. És Önzőmajom úgy örült neki, hogy egész délután "nagyonszépenköszönte", és még az esti fürdésre is magunkkal kellett vigyük, beállítva pofával előre a kagyló és a vécé közé (ott a "fűtőház"), hogy míg fejebúbig csuromvizesre pancsolja magát (és nyilván engem is), addig Roller őt lássa. És az ember ilyenkor elfelejti a perec-sztorikat.
És most várjuk, hogy elmúljon a köhögés és prüszkölés, hogy Rollert a szabadban is felavassuk...

Zoo

A csütörtöki ovis kirándulás a vásárhelyi állatkertbe repített minket. Ha a többi hasonszörű kismajom anyukája lennék, valószínűleg azt kellene mondanom, hogy a legnagyobb attrakció ez volt:



Pedig valójában ez:



És a nagy kövér tátogó halak. És annak ellenére, hogy eszkavátort itthon is minden sarkon lát, azóta lefekvés előtt mindig megkérdi: "Mámá, akarod, hogy holnap menjünk nagy kék busszal az állatkertbe?"

avtídroF

"Mámá, vigyázz, nehogy megfázzon a lábad! Mámá, húzzál papucsot!" Kettőt hümmögök, de mire tényleg odajutnék, hogy belelépjek a papucsomba, már hozza is, és felhúzza a lábamra.
"Mámá, csavard el a kékhez, a piros, az hőhő!" Azzal tovább csámcsogja a müzlit és figyeli, hogy tényleg elcsavarom a csapot, vagy képes vagyok összeégetni a kezem mosogatás közben.
"Mámá, vigyázz, nehogy leessél!" Pedig közel se voltam az ágy széléhez, de azért megszorítja a nyakam, és tovább durmol.
És az úton akkor megyünk át, amikor ő mondja. Ő a szemaforfelelős. Is.

És a nagykönyv szerint ez ezután mindig így lesz :)

Bunny report

A Nyuszi jött és ment. Pedig eleget fenyegetőztem, hogy ha nem lesz jó fiú, nem jön, ha nem fogad szót, nem lesz pirostojás, és Andris ennek ellenére nem volt jó fiú és nem fogadott szót, tapsifüles mégis eljött. Meg persze történt sok egyéb dolog, úgyhogy íme a top 5 Húsvéti Happening időrendi sorrendben:

1. Hajvágás. Majd megszakadt a szívem, és most senki ne jöjjön nekem azzal, hogy nebúsuljak, mert újra megnő. Muszáj volt, mert Manó izzadós, ahogy kicsit kitavaszodik, a feje már csuromvíz. Plusz a bretonja alól már alig látott ki. Megpróbáltam ollóval igazgatni, de nem engedte, a gépet kiabálta, úgyhogy vettem egy mély levegőt, és másfél centis fokozaton lecsupaszítottam a buksiját. Najó, a feje búbján hosszabbra hagytam, azóta dicséri mindenki, hogy milyen sztájlis. És nem értem magam, miért csináltam ekkora kázust, amikor őt a saját frizurája teljesen hidegen hagyta, mikor felemeltem, hogy nézze meg magát a tükörben, gyorsan belepillantott, aztán kiabált, hogy tegyem le, mert neki rohanni kell, gyámbászni Picurt, macskát, kitudja. (illusztráció itt nincs, mert az esemény engem annyira megviselt, hogy before és after képeket elfelejtettem csinálni)

2. A traktor. Történt még az ősszel, hogy Tati és Móni guberáltak neki egy zöld traktort. Olyan, hogy ráül, pedállal hajtja, és még utánfutója is van. Akkor még nem ért le a lába, hogy hajtani tudja, most se sokkal jobban, de követeli, hogy hajtsuk. Felpattan rá, s akkor feváltva húzzuk, taszítjuk, cibáljuk, míg sorra ki nem döglünk.



Innen eredeztethető a következő pont, éspedig

3. Aba. És Melinda. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy Andrist unokatesói iránt nem fűti túlzottan a rokoni szeretet. Abával bunyó/veszekedés/kiskakasharc mindenért, ami kocsi/kerekes/gurul, főleg ugyebár a fentebb említett traktorért. Melinda még kicsi pocok, tehát konkrét nézeteltérés nincs, de azért én ne gügyögjek neki, mert "megijed" (szó ami szó, igaza lehet), és amikor a leányzó a földön ülve fejjel előreborult és beütötte az orrát, Andris ugyanezt csinálta, szó szerint lefejelte a padlót, hogy én vegyem az ölömbe, mint Melit az anyukája.




4. A BIG EVENT, a Nyuszi. Kéthetes fekete nyuszifióka képében érkezett, mert ilyet tudtunk kölcsönkérni, aztán egész vasárnap stresszeltük magunkat, nehogy baja legyen és kimúljon. Félős volt, az igaz, Tátá előző este hozta el egy kicsi dobozban, ott annyit vackalódott útközben, hogy végig mesét kellett neki mondani, hogy nyugodjon le. Azonkívül teljesen rendben volt, a fél udvart lelegelte, Andris pedig természetesen nagyon élvezte. Simogatta, beszélt hozzá, örült neki, aztán az összes tojást összevadászta az udvarról, mi pedig Nyúl urat gyorsan leléptettük.















5. Gyomorrontás. Vagy valami hasonló. Nem túl guszta dolog, de meg kell említeni, mert 3 napunk ment rá. Az ok nem tiszta, lehet, hogy Andris túllőtt a célon locsoláskor, és minden nagymama és dédmama unszolásának engedve mindegyre megevett "mégegykicsitésztát" és "mégegykicsikalácsot" és "mégegykicsicsokit". Lényeg, hogy jött a diéta és a fenékre pelus került. Fura volt látni, hogy megint nagy és kerek fenékkel hömpölyög ideoda, mint babakorában, de őt ez az egész egyáltalán nem érdekelte. Az viszont annál inkább, hogy nem ehetett tojáskát. Na, mától ehet.

Lényeg, hogy újra Kolozsváron vagyunk. És hétfőtől megint ovi, juhhéé...