"Mámá, vigyázz, nehogy megfázzon a lábad! Mámá, húzzál papucsot!" Kettőt hümmögök, de mire tényleg odajutnék, hogy belelépjek a papucsomba, már hozza is, és felhúzza a lábamra.
"Mámá, csavard el a kékhez, a piros, az hőhő!" Azzal tovább csámcsogja a müzlit és figyeli, hogy tényleg elcsavarom a csapot, vagy képes vagyok összeégetni a kezem mosogatás közben.
"Mámá, vigyázz, nehogy leessél!" Pedig közel se voltam az ágy széléhez, de azért megszorítja a nyakam, és tovább durmol.
És az úton akkor megyünk át, amikor ő mondja. Ő a szemaforfelelős. Is.
És a nagykönyv szerint ez ezután mindig így lesz :)