!

Nemhivatalosan pontot tettünk az idei ovisév végére. Hamubasült pogácsa megsüt, bőrönd megtöm, kölyökre rövidnadrág-kiskalap, azzal irány Somlyó! És akkor RESZKESSETEK
patakbadobigálható kövek,
mindenféle traktorok és biciklik,
dobszerkók,
Gombócok,
Nagylukrécok és Kicsilukrécok,
Nagymamák, Nagytaták, Dédimamák,
Papó-tütük,
tengerek és mindenféle pancsik,
csúszkák, mászkák,
görögdinnyék,
homokozólapátok és kisvedrek,
napolajak és
Tusványosok,
mert JÖVÜNK!!!

Pofázó

Hármat gyűjtöttem be a fejembe, pedig millióegy ilyen van.

1. Harmadszor szólok rá, hogy húzza fel a szandálját, mire ő:
- Én Andris vagyok és még soha nem hallottam rólad! - és primadonna-vonulás, ahogy a forgatókönyv előírja (természetesen nem a szandál irányába).

2. Kunyerálni próbálok tőle egy harapást a perecéből, na nem azért, mintha rettenetesen kívánnam, csak hogy edzzem Önzőmajmot arra, hogy adjon másnak is abból, ami az övé. Mert nem túl adakozó típus. Egy darabig mostam a kicsi szőke fejét az irígyember meséjével (ha már magától rákattant a lapozóra, valami konkrét hasznunk is származzon belőle, hehe), hogy ilyen meg olyan szemét dolog eldugni apád elől a sültcsirkét az asztal alá, és úgy tűnt, vette a lapot, míg a pereckunyerálásomra egyszercsak ez volt a reakció:
- Nem adok! Olyan vagyok, mint az irígy ember!
(S kész. S mindmegette.)

3. Kata: Tudod, milyen édibédi vagy?
Andris: Tudom... van fülem...

ÁMDE:
Mindennek ellenére tegnap gyereknapi ajándékként rollert kapott, amilyenre naaagyonrég vágyott, szürke-kéket. És Önzőmajom úgy örült neki, hogy egész délután "nagyonszépenköszönte", és még az esti fürdésre is magunkkal kellett vigyük, beállítva pofával előre a kagyló és a vécé közé (ott a "fűtőház"), hogy míg fejebúbig csuromvizesre pancsolja magát (és nyilván engem is), addig Roller őt lássa. És az ember ilyenkor elfelejti a perec-sztorikat.
És most várjuk, hogy elmúljon a köhögés és prüszkölés, hogy Rollert a szabadban is felavassuk...