1. Hajvágás. Majd megszakadt a szívem, és most senki ne jöjjön nekem azzal, hogy nebúsuljak, mert újra megnő. Muszáj volt, mert Manó izzadós, ahogy kicsit kitavaszodik, a feje már csuromvíz. Plusz a bretonja alól már alig látott ki. Megpróbáltam ollóval igazgatni, de nem engedte, a gépet kiabálta, úgyhogy vettem egy mély levegőt, és másfél centis fokozaton lecsupaszítottam a buksiját. Najó, a feje búbján hosszabbra hagytam, azóta dicséri mindenki, hogy milyen sztájlis. És nem értem magam, miért csináltam ekkora kázust, amikor őt a saját frizurája teljesen hidegen hagyta, mikor felemeltem, hogy nézze meg magát a tükörben, gyorsan belepillantott, aztán kiabált, hogy tegyem le, mert neki rohanni kell, gyámbászni Picurt, macskát, kitudja. (illusztráció itt nincs, mert az esemény engem annyira megviselt, hogy before és after képeket elfelejtettem csinálni)
2. A traktor. Történt még az ősszel, hogy Tati és Móni guberáltak neki egy zöld traktort. Olyan, hogy ráül, pedállal hajtja, és még utánfutója is van. Akkor még nem ért le a lába, hogy hajtani tudja, most se sokkal jobban, de követeli, hogy hajtsuk. Felpattan rá, s akkor feváltva húzzuk, taszítjuk, cibáljuk, míg sorra ki nem döglünk.
Innen eredeztethető a következő pont, éspedig
3. Aba. És Melinda. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy Andrist unokatesói iránt nem fűti túlzottan a rokoni szeretet. Abával bunyó/veszekedés/kiskakasharc mindenért, ami kocsi/kerekes/gurul, főleg ugyebár a fentebb említett traktorért. Melinda még kicsi pocok, tehát konkrét nézeteltérés nincs, de azért én ne gügyögjek neki, mert "megijed" (szó ami szó, igaza lehet), és amikor a leányzó a földön ülve fejjel előreborult és beütötte az orrát, Andris ugyanezt csinálta, szó szerint lefejelte a padlót, hogy én vegyem az ölömbe, mint Melit az anyukája.
4. A BIG EVENT, a Nyuszi. Kéthetes fekete nyuszifióka képében érkezett, mert ilyet tudtunk kölcsönkérni, aztán egész vasárnap stresszeltük magunkat, nehogy baja legyen és kimúljon. Félős volt, az igaz, Tátá előző este hozta el egy kicsi dobozban, ott annyit vackalódott útközben, hogy végig mesét kellett neki mondani, hogy nyugodjon le. Azonkívül teljesen rendben volt, a fél udvart lelegelte, Andris pedig természetesen nagyon élvezte. Simogatta, beszélt hozzá, örült neki, aztán az összes tojást összevadászta az udvarról, mi pedig Nyúl urat gyorsan leléptettük.
5. Gyomorrontás. Vagy valami hasonló. Nem túl guszta dolog, de meg kell említeni, mert 3 napunk ment rá. Az ok nem tiszta, lehet, hogy Andris túllőtt a célon locsoláskor, és minden nagymama és dédmama unszolásának engedve mindegyre megevett "mégegykicsitésztát" és "mégegykicsikalácsot" és "mégegykicsicsokit". Lényeg, hogy jött a diéta és a fenékre pelus került. Fura volt látni, hogy megint nagy és kerek fenékkel hömpölyög ideoda, mint babakorában, de őt ez az egész egyáltalán nem érdekelte. Az viszont annál inkább, hogy nem ehetett tojáskát. Na, mától ehet.
Lényeg, hogy újra Kolozsváron vagyunk. És hétfőtől megint ovi, juhhéé...
