Szössz

1. Biz'isten, nem én csináltam ezt vele, egyszercsak megjelent így a konyhaajtóban.

2. Picur-l'amour. Ez a bunyó közbeni szusszanó. Olyan is van, hogy Andris van alól, olyankor nem fotózok, hanem míg el nem lilul a gyerek feje, gyorsan szétverek a bandában. Nem azért, mert harci-anyatyúk vagyok, egyszerűen az erőviszonyok nem egyenlőek.

3. Andris alszik. Így. Még mindig.

4. Lelkesen magyarázza, hogy így meg úgy csúszdázott, ennek meg amannak puffant neki. Én: - Jaj, s nem ütötted meg magad? Ő (teatrális legyintés): - Ohhh, BADARSÁG! 5. Andris két napig emlegetett egy bizonyos "Fibikét". Kiderült, hogy a szomszéd Tibikére gondol. Hát igen, gondolom ez a hátránya annak, ha az ember mindkét szülője Friends-mániás...

Buborék

Az történt, hogy Dondi barátnőm férjhez ment a hétvégén, ehhez meg mi természetesen hazautaztunk. A terv az volt, hogy Andris Móniéknál lesz, szoktattuk is a gondolathoz, megint ne legyen az, mint az ősszel, hogy Piddzsit bömbölve kell rólam az indulás pillanatában levakarni, s azután is órákig lesi szipogva az ablakban, hogy vajon mikor bukkanunk fel a kanyarban. Én akkor azt hittem, kinőttük az ilyesmit, de kiderült, hogy mégsem, azazhogy igen, csak be kell neki számolni jóelőre. Na, most beszámoltunk, megyünk lakodalomba, de mikor vége, megyünk utána. Hümmögött kettőt, aztán nagylelkűen kijelentette, hogy "menjetek nyugodtan, és üljetek ott 4 évet, ahol Dondi lesz hableány". Szent volt a béke... Szóval péntek délután eszeveszettül rohantunk az állomásra, mert nem volt biztos, hogy el tudjuk minden bajunkat intézni a Hargitáig, aztán kiderült, hogy mégis, szóval futottunk nagybőrőnddel, kameratáskával, fotószsákkal, dzsekikkel, egy zacskó szendviccsel és a gyermekkel. A "balesetet" nem részletezem, tény, hogy még ki sem húzott a vonat az állomásról, Andris már bugyi nélkül, egy szál kertésznadrágban ücsörgött az ablakban. Én szépen kiszámoltam, hogy előtte pont hosszú hétvége volt, úgyhogy most egy utasra kb. egy egész vagon kellene jusson, hát nagyon nem jött be, rengetegen voltak. Andris ült a fenekén egy darabig, aztán kiszúrt magának két lányt és egy fiút a hátunk mögött, azoknak kezdett majomkodni, elmondta, hogy mámának hogy esett rá az orrára a cipősszekrény és hogy folyt a vér, meg hogy megyünk Nanciékhoz, ahol macskák is vannak. Ezek az elején nem nagyon törődtek vele, úgyhogy Andris komolyabb stratégiát dolgozott ki, odaáll eléjük, és rázni kezdte a fenekét, magyarázva közben piszkosul, hogy így kell hullahoppozni. Aztán jött a Vuk-ének, a "Dzsingóbellsz", taps, meghajlás, úgyhogy ahogy a népek Dédától kezdve kezdtek leszálldogálni, az entertainer mellett elhaladva megsimogatták a fejét, mintha régi ismerősök lennének, meghívták Marosfőre vakációzni, megbeszélték, hogy ki mennyire fáradt stb. És természetesen az ámen előtt, valahol Madaras körül elaludt az ölemben... Mindenesetre szombaton mi kibuliztuk magunkat, aztán tegnapelőtt a Mesótól kapott buborékfujókával (ami ha kifogy, mikrofon!) buttypartit csaptunk a kertben. És mert mostanában a nagy melegekben rettenetesen izzadni kezdett a kobakja és folyton vakarózott, tegnap este hasogatóan fájó szívvel, de aljasul lenyírtam a pánkó haját, egyelőre tehát ijesztően csuri... Szóval még lecsupaszítás előtt: