Valahogy így telt el az ősz

Erőt vevék lustaságomon, íme tehát képek. Van vízesés, őzikék, különös hangsúlyt fektettünk a tökös napra és a lábatlankodó brownie-pókokra, legvégén pedig Andris a névnapi csokis pitével.

Kéményseprő

Andris legtöbbször buszsofőr, néha vonatvezető. Ma nem tudom, milyen indíttatásból, de kéményseprő lett. Feltekerte a laptop kábelét, azzal masírozott körbe s "pucolta a kéményeket" szerte a lakásban, általában utánam osonva. Mosogatok, buksi megjelenik. Andris: - Elnézést... Én: - (nem véve tudomást a kábelkötegről a vállán) Mondjad, Baga. Andris: - Nem így kell nekem mondjad! Én: - Hát hogy? Andris: - Jó napot kívánok. Én: - Hát jó napot kívánok, kéményseprő úr! Andris: - (ez már tetszik, meghajol) Valami fontosat szeretnék mondani. Én: - Mondja, kedves kéményseprő úr. Andris: - Láttam egy körömgombát. S a Canesten Plus eltávolíthatja. Én: - (alig tudom elfojtani a vihogást) Igen, legalábbis ezt mondja a reklám. Andris: - Igen... na, ennyit akartam. Viszontlátásra! Én: - Viszontlátásra! Eltelik 2 perc, jön megint. Andris: - Jó napot! Én: - Jó napot, kedves kéményseprő úr! Andris: - (ismét meghajol) Valami fontosat szeretnék mondani. Én: - Mit, kedves kéményseprő? Andris: - (gondolkozik) Mikor sütsz megint mucit?